A bocsánatkérésnek ez a legegyszerűbb, hétköznapi kifejezésre juttatása Japánban mindennapos, felmérések szerint azonban pl. Németországban már csupán harmadannyiszor használják ezt a kifejezést, mint Japánban. Magyarországon még ilyen felmérés sem készült, de joggal feltételezhető, hogy mind a magán, mind a közéletben az elnézést kérés egyáltalán nem mindennapos rutin; holott valószínű, hogy nagyjából ugyanannyi okunk lenne embertársainktól elnézést kérni itt, mint Japánban. Valószínű, hogy mind a magán, mind a közéletben sokkal jobban éreznénk magunkat, ha ez a gesztus: saját tévedésünk, hibánk, tájékozatlanságunk, butaságunk, önzésünk, szűkkeblűségünk, intoleranciánk belátása; és az emiatt keletkezett félreértés, zavar, megbántottság, lelepleződés felett érzett sajnálkozásunknak gyakrabban adnánk hangot. Nem is beszélve arról, hogy az elmaradt elnézést-kéréseink okozta lelkiismeret-furdalást általában agresszióval, nagyképűséggel, intoleranciával párosítjuk – mind a magán, mind a közéletben.

A mindkét oldalán magyar feliratú tábla 2004 és 2008 között két alkalommal Budapesten, és négy alkalommal vidéken (Szombathely, Győr, Eger, Miskolc) lett megvalósítva. Minden alkalommal kiváncsi érdeklődés vette körül a kihelyezett táblákat. 2009-től kezdve a táblák másik oldalán a magyar mellett egy idegen nyelvű elnézést olvasható, ez majd minden esetben konfliktust okozott. Idén az ukrán-magyar elnézést tábla a Blaha Lujza téren kerül kihelyezésre.