A főváros területén a Dunában fürdés mindig is fontos városhasználati kérdéseket vetett fel. Az első úgynevezett fauszodák az 1810-20-as években kisebb területeket kerítettek el a Duna vizéből, és egészen a második világháborúig biztonságosan elérhetővé tették a szabadvízi fürdőzést, amit később a költségvetési hiányon túl a szennyezettség miatt már rendelet is tiltott. A 2010-es évek hoztak csak fordulatot a budapesti fürdőzést illetően: a vízminőség javulásának köszönhetően 2019-ben és 2020-ban egy napra, majd 2021-ben már egy hónapra megnyílhatott a Római szabadstrand, amely a város egyetlen kijelölt dunai strandjaként azóta is minden nyáron látogatható.

A fauszodák történetét feldolgozó projekt ötletét a Város és Folyó Egyesület (Valyo) dolgozta ki és valósítja meg. A Valyo legfontosabb missziója a folyó mindenki számára elérhetővé és érinthetővé tétele Budapesten, és, hogy a Dunára (folyékony) köztérként tekinthessenek a városlakók.

A biennále keretei között az egykori fauszodák helyét jelölve a budai és pesti rakpartokon az egyesület által kifejlesztett kukucskáló dobozok, úgynevezett SKUBI-k kerülnek kihelyezésre, a Jane Haining rakparton a Vigadó mellé pedig egy kortárs fauszoda szerkezetet állítanak fel a szervezők. A köztéri objektek és a hozzájuk kapcsolódó programok pedig nemcsak a fauszodák történetét elevenítik fel, de arról is elgondolkodtatnak, hogyan lehet a nagyvárosi fürdőzést újra beemelni a köztudatba, és bemutatják, milyen kortárs példákat találunk erre nyugat-európai nagyvárosokban.